17 jan

Altatónapló

Ma reggel kalács dagasztás közben (vendégeink jönnek délután) úgy döntöttem, hogy leírom ide a blogba, hogy mi is a helyzet nálunk az alvással. Én jól állnék vele, szeretek és tudnék is aludni, ha Eszter hagyna. Ő viszont az elalvással hadilábon áll. És éjszaka is, ha felébred.

alvónaplóKonkrétan csak mellettem hajlandó elaludni este, és éjjel, ha felébred, márpedig felébred minden éjjel, már csak mellettem hajlandó újra elaludni és a szopihoz is ragaszkodik. Ami egyébként nem baj, szívesen szoptatom nappal, de az éjszakát másra szánnám…

Visszagondoltam, hogy hogy is jutottunk el idáig, még nem túl hosszú idő, 15 hónap alatt. Természetesen látom, hogy én vagyok a ludas a dologban. Az igazság az, hogy az öt nagyobbal nem volt ilyen nehézségünk. Volt sok egyéb, minden gyereknél más, de ez nem. Vagyis van hat gyerekem, és nem vagyok elég tapasztalt! Azért megnyugtat, hogy más is átélte már ezt: “Mielőtt megházasodtam, hat elméletem volt a helyes gyermeknevelésről. – Most hat gyerekem van és nincs egyetlen elméletem sem” – írta John Wilmot szellemesen. Kádár Annamária Mesepszichológia 2. (Kulcslyuk Kiadó, 2014) című könyvében a 11. oldalon találtam ezt az idézetet. Ezt a könyvet, és az első kötetet is ajánlom nektek olvasni. A könyvtárban itt találjátok meg: 150 K 10.

Szóval keresnem kellett valami megoldást, hogy Eszter megtanuljon egyedül elaludni. Elmentem a könyvtárba és kivettem négy könyvet erről a témáról. Úgy néz ki, hogy olyan módszer nincs, amivel teljesen meg lehetne úszni a sírást, de azért elég emberségesnek tűnik Richard Ferber professzor módszere, amit mindegyik könyvben megtaláltam. Ma este nekilátunk a tanulásnak. Nekem is tanulnom kell. Nemcsak nemet mondani a pindurkának, miközben természetesen támogatom és mindig számíthat rám, hanem a rendszerességet is, mert itt pontos időpontokat be kell tartani. Eddig is volt hozzávetőleges napirendünk, de meglehetősen “rugalmas”. Persze mi döntjük el, hogy mit mikor fogunk csinálni, mikor lesz a lefekvés, de ha egyszer eldőlt, akkor nagyon ragaszkodni kell majd hozzá. Fontos, hogy meglegyen előtte az esti rituálé, vagyis fürdés, vacsora, egy kis mese, aztán le kell fektetni a kiságyba és megmondani neki, hogy vele vagyunk és meg kell tanulnia elaludni. Ekkor ki kell menni a szobából, aztán ha sír, bizonyos időközönként vissza kell menni hozzá megvigasztalni és megmutatni neki, hogy “Itt vagyok, minden rendben van.” Ezek az időközök hosszabbodnak első nap hét percig, második nap kilenc percig, harmadik nap tíz percig. A negyedik naptól mindig tíz perc a várakozási idő.

A részletes leírást Anette Kast-Zahn és Dr Hartmut Morgenroth: MInden gyerek megtanul aludni!(Szépnap könyvek, 2003) című könyvében lehet megtalálni. Könyvtári jelzete: 613 K23.

Tehát ma este indul. Elég nagy az izgalom bennem.

Please like & share:

Vélemény, hozzászólás?