15 jul

Pisikalandok

Nem írtam félre a címet. Most már majdnem mosolyogni tudok azon, ami tegnap lejátszódott. Bizony néha majdnem sírtam, visítottam, vicsorogtam stb.  Csak a gyerekszobám és Eszter jelenléte tartott vissza bizonyos reakcióktól. Rendesen kijöttem a sodromból az biztos.

Az úgy kezdődött, hogy Eszter egyik nap hajnali háromtól kezdve össze- vissza forgolódott, rugdalózott, sehogy sem tudott nyugodtan aludni. Öt órakor felébredt egészen, és akkor is úgy tűnt, mintha valami fájna. Nem látszott rajta semmi, füle nem lehetett, torka sem, úgy látszott, mintha a pisiléssel függne össze. Reggel hányt is egyet, ami végképp meggyőzött, hogy el kell menni orvoshoz. Egy óra várakozás után, amikor is Eszter remekül érezte magát a többi kisgyerekkel, a doktor néni semmit sem talált. Biztonság kedvéért kaptunk gyógyszert, de ha nem jönnének újra a tünetek, vagy láz, akkor  a gyógyszert ne kezdjük el, hanem hétfőn a biztonság kedvéért vigyünk egy kis pisit bakter vizsgálatra.

Nosza hétfőn reggel frissen – fürgén elszaladtam a helyi gyógyszertárba (amit egyébként nagyon kedvelek, igen barátságos gyógyszerészek dolgoznak itt), és vettem, biztonság kedvéért! 2 vizeletgyűjtő zacskót. A pelenkából kifacsart pisi ugyanis nem ad valós eredményt, csak a steril tárolóban landoló vizsgálati anyag megfelelő. Ez teljesen ok., na de azt a zacskót úgy felhelyezni, hogy belemenjen a pisi, az művészet, pláne egy izgő-mozgó másfél éves leányzó megfelelő helyére illeszteni. Nem beszélve arról, hogy előtte mosdás, fertőtlenítés Betadinnal, csak azután a ragasztás. Utána fel a pelenkát és lehet drukkolni… Az első adag mellément. Sebaj, elő az újabb zacskót, újabb mosdás, fertőtlenítés-most megvárjuk, míg megszárad teljesen a Betadin, akkor jobban fog a ragasztó- és drukk. És Eszter szól: pisi! Kész csoda, eddig még sosem szólt. Hiába, zseniális ez a gyerek, még a végén a bilire is rászokik ezzel a módszerrel. Kinyitom a pelust: éljen! Ott a nem túl nagy mennyiségű, mégis egyértelműen pisinek látszó folyadék. Lefejtem a ragasztást, emelem a zacskót, hogy gyönyörködjek a sikerben, amikor érzem és látom, hogy ez a fránya vizeletgyűjtő tasak inkontinens. Na ez már egy kicsit felbosszantott, de sebaj, vissza a gyógyszertárba. Ott kiderült, hogy reggel véletlenül a felnőtt méretet blokkolták, úgyhogy négy újabb zacskóval térek haza, amit most ki se kellett fizetni. Nem baj, majd jó lesz máskor, ami megmarad…

Friss erővel állok neki a projektnek.Furfangosan alvás előtt teszem fel a harmadik számú eszközt,  persze előtte a mosakodós tortúra. Elméletem szerint alvás közben nem tornázza le a ragasztást, úgyhogy eredményesnek kell lenni az akciónak. Felébred, pelenka le, zacskó elmozdult, pisi mellé. Nem jött be… itt már eléggé ráncolom a homlokom. Az újabb felhelyezési akció eredménye tekintélyes mennyiségű pisi a tasakon belül és némi kaki kívül. Kuka. Na itt már szakadt a cérna. De pisi az kell.

Gyerünk ismét, nekifutunk. Sikerülnie kell. Még szerencse, hogy négy zacskót adtak a gyógyszertárban. Az eredmény már valami. Kb. 4 ml. Elég lesz vajon a vizsgálathoz? Na nem baj, van másik… Rutinosan megnézem, nehogy lyukas legyen és potyára ragasztgassunk: neki sem állunk. Lyukas! 6-ból 2, nem túl jó arány.

Ez a vég! Mi lesz, ha holnap a laborban azt mondják, hogy kevés? Lehet mindent elölről kezdeni. Aggódó fejemből kipattan szikra: megkérdezem a védőnőt. Este nyolckor sms, a válasz: elvileg elég. Huh, már ez is valami…

Viszonylag lehiggadva tértem nyugovóra. Reggel be a kocsiba, irány a labor: ELÉG LETT!!!

Titokban reméltem, hogy csak túlaggódtam magam, amikor fertőzésre gyanakodtam, de sajnos igazam lett. Kitenyészett egy baci, úgyhogy most 10 nap gyógyszer és utána újabb pisikaland következik.

Ez a történet már egy hetes, de nem volt időm befejezni, ugyanis a 93. üveg kajszi lekvárnál tartunk, valamint tegnap este repülőre “tettük” Bálint fiúnkat. Vagyis  felvittük a repülőtérre és a biztonsági ellenőrzésig kísérhettük. Utána mindent egyedül kellett megoldania. (12 éves!) Úgyhogy az izgalomszint megvolt megint. Nem kell kötélen leugranom a semmibe ahhoz, hogy az adrenalin szintem megfelelő legyen. Persze szerencsésen megérkezett és Kölnben Ráhel várta. Minden jó, ha a vége jó.

 

Please like & share:

Vélemény, hozzászólás?