09 feb

KMHF 11.

Az utóbbi időben valahogy kevésbé volt ihletem a főzéshez, úgyhogy nemigen készítettem olyasmit, ami méltó lenne arra, hogy megosszam veletek. Persze csináltam nyers levest, meg salátákat, meg hagyományos főtt ételeket, csak izgalmas  újdonság nem született. Azért most mégis van valami a tarsolyomban. Vagyis két valami. Az egyik:

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Jól néz ki, ugye? Névnapi kakaós kalács. Balázs fiam egyik kedvence. Ebből egy morzsa sem szokott maradni. Mindig és mindenhol teljes siker.

Így készül:

  • 1kg liszt
  • 1 tasak szárított élesztő, vagy fél friss
  • 3 ek. cukor
  • 2 vaníliás cukor
  • 3 dl langyos tej + langyos víz, amennyi még kell
  • 1kk só – nagyon fontos, különben ízetlen lesz! Volt, hogy kifelejtettem, nagyon nem jó nélküle.
  • 10 dkg olvasztott vaj, vagy margarin

A hozzávalókat a vaj kivételével megdagasztjuk, (nem szoktam felfuttatni az élesztőt, csak rászórom a lisztre), végül a vajat is beledolgozzuk. Amikor már szép fényes és sima, duplájára kelesztjük, lisztezett deszkára borítjuk és háromfelé osztjuk. Letakarva 15 percig pihentetjük, majd egyenként kinyújtva megkenjük a következő krémmel:

  • 250 g olvasztott vaj, vagy margarin
  • cukor ízlés szerint
  • 2 vaníliás cukor
  • 3-4 evőkanál kakaó, akár lehet több is, ki hogy szereti

(Kicsit kihűtjük, hogy ne folyjon annyira, mielőtt megkenjük a  tésztát.) Feltekerjük, mintha beiglit készítenénk. Amikor megvan mind a három rúd, akkor befonjuk őket és koszorú formára igazítva egy sütőpapírral bélelt nagy tepsibe tesszük. Letakarva még kelesztjük. Megkenjük tojással, meg lehet hinteni szezámmaggal, ha van otthon (nekem most nem volt) és hideg sütőbe téve lassú tűzön kisütjük. Elég vastag tészta, úgyhogy sok idő kell neki. Sütőtől függ, nálam legalább egy óra.

A másik valami pedig egy könyvajánló, ami ebbe a rovatba keveredett.

Limara könyv

Persze nem véletlenül. A kenyérsütésről és egyéb kelt finomságok alkotásáról szóló gyönyörű könyv, amit csak úgy nézegetni is különleges élvezet, olyan szép fotók vannak benne. Hát még a receptek! Sok- sok éve sütöm itthon a kenyeret (nem sütőgéppel!), sok könyv került a kezembe ebben  a témában, de ilyet még nem láttam és olvastam. És egy blogger írta! Itt találjátok a blogját, ha még nem jártatok volna nála.

Egyébként a barátnőmtől kaptam a születésnapomra, aki szintén belevetette magát a házi pékségbe és egyre-másra süti a finomabbnál finomabb kenyereket és egyebeket a családja legnagyobb örömére.

Please like & share:

Vélemény, hozzászólás?